Webio
4. lépés: Vizsgálat

Tüdőgondozó és légzésfunkciós vizsgálat: mire számítson, aki most megy először?

Hogyan zajlik egy légzésfunkciós vizsgálat, mire érdemes figyelni előtte, és mit vigyen magával, aki először megy tüdőgondozóba vagy pulmonológiára.

Megjelent:

Aki először kap beutalót tüdőgondozóba vagy pulmonológiai szakrendelésre, gyakran nem tudja, mire számítson. A légzésfunkciós vizsgálat az egyik leggyakoribb vizsgálat ezen a területen. Fájdalmatlan, nagyjából negyedóra, de a beteg aktív közreműködése kell hozzá. Ezért érdemes tudni, mi történik majd.

Mi a légzésfunkciós vizsgálat?

A vizsgálat azt méri, mennyi levegőt tud a tüdő befogadni, és milyen gyorsan tudjuk kifújni. A beteg egy csutorán keresztül lélegzik egy mérőkészülékbe, az orrát közben csipesz zárja. Az asszisztens pontosan elmondja, mikor kell mélyet lélegezni, és mikor kell a lehető leggyorsabban, teljesen kifújni a levegőt. A mérést rendszerint többször megismétlik, hogy a legjobb eredményt rögzítsék.

Előfordul, hogy a vizsgálat egy részét egy belélegzett gyógyszer után megismétlik. Erről a rendelő előre tájékoztat.

Mire figyeljünk előtte?

A rendelő általános kérései jellemzően ezek:

  • a vizsgálat előtt néhány órával ne dohányozzunk,
  • ne együnk közvetlenül előtte nagy adagot,
  • kerüljük a megerőltető mozgást közvetlenül a vizsgálat előtt,
  • viseljünk kényelmes, a mellkast és a hasat nem szorító ruhát.

Az inhalációs és egyéb gyógyszerek szedéséről mindig a beutaló orvos vagy a rendelő utasítását kövessük. Van, amikor az a cél, hogy a beteg a szokott gyógyszerelése mellett érkezzen, és van, amikor ettől eltérő kérés van. Ha nem kaptunk egyértelmű tájékoztatást, telefonáljunk előre.

A tüdőgondozó

A tüdőgondozó a légúti betegségek járóbeteg-ellátásának helye. Itt a légzésfunkciós vizsgálat mellett gyakran mellkasröntgen és más vizsgálatok is készülnek. Az első alkalom ezért hosszabb lehet egy szokásos rendelésnél, érdemes rá több időt szánni.

Utána

Az eredményt az orvos beszéli meg a beteggel, a többi vizsgálattal együtt. A mért értékeket korhoz, testmagassághoz és nemhez viszonyítják, ezért egy szám önmagában keveset mond. A leletet érdemes megőrizni. Egy későbbi kontrollnál ehhez hasonlítják majd az új eredményt.