Kerti tó nulláról

Amikor a férjemmel összeköltöztünk és nekiálltunk a házat csinosítgatni, már akkor beszéltünk róla, hogy előbb utóbb kéne egy kerti tó. Mert szép, lehetnek benne halak, békák, hátha hajnalban odaszáll egy egy madár. Na meg legyen hova beejteni a labdát foci közben, meg a kutyával miért ordítozni, ha belecsobban. Szóval elképzelés az volt dögivel, de hát a ház még épphogy lakható volt, először értelemszerűen olyan dolgokkal foglalkoztunk, hogy legyen bojler a konyhában, meg világítótest minden helységben. Aztán meg kutyát akartunk, akkor meg kell csinálni a kerítést. Aztán jött a gyerek. De mindig beszéltük, hogy miféle tavunk lesz, hogy a sarokba tennénk, legyen benne-e aranyhal. Aztán egyszer csak ott álltunk, hogy nekünk van időnk és pénzünk egy kerti tavat csinálni! Szerintem ezen hónapokig röhögcséltünk, annyira bizarrnak hatott, ami persze azt eredményezte, hogy eljött az ősz és akkor már nem állunk neki, mert mindjárt tél, tavasszal meg húzódott egyre. Végül a tavaszi szünet után kiszúrtunk egy hosszú hétvégét, hogy akkor ez lesz a nap, mikor mi nekiállunk.

Előkészületek

Az hamar kiderült, hogy fóliás tavunk lesz, mert ezek az előre fröccsöntött műanyag kádak nekem egyrészt nem tetszettek, másfelől nem teljesen úgy illeszkedtek volna a kertbe, ahogy azt mi elgondoltuk. Először is kimértük a helyét, Péter végigment egy kapával és meghúzta nekem, hogy el tudjam rendesen képzelni. Kitaláltuk a lépcsőzetességet – Péter akkurátusan elolvasta a jogszabályt – én meg a halakról böngésztem, a lényeg, hogy másfél méternél nem lehet mélyebb, különben engedélyt kell kérnünk rá, viszont 1 méteres résznek lennie kell, hogy át tudjanak telelni a halak. A vízfelszín is el kell érje a három és fél – négy métert, hogy megfelelően működjön az ökológiai rendszere, de ez nem volt probléma, mert ennél eleve nagyobb tavat szerettünk volna. Ahogy ezt kitaláltuk, lehetett kimérni a fóliát. Ez egy kicsit nehézkesen ment, mert én úgy gondoltam, hogy majd a konkrét forma alakul az ásással, de ez nem járható út, mert a mélység befolyásolja értelemszerűen a szükséges fóliaméretet. Gumi fóliában maradtunk, mert ugyan ez nem egy nagy ipari tó, hogy feltétlenül ilyen strapabíró cucc kelljen alá, de húsz négyzetméteren még nem okoz nagy különbséget a végeredményben, hogy most négyszáz vagy nyolcszáz forint a négyzetméter ár. Akkor már legyen tartós, mert ennek akkor se szabad kilukadni, ha a fiam 14 év múlva matt részegen egy titkos házibuliban belezuhan. Na persze nem lesz ilyen! Hivatalosan nem.. Miután mindezt kifundáltuk, felmentem a Petnet webáruház oldalára, és másfél óra múlva bukkantam csak elő. Mert igen, csak fóliáért klikkeltem, de annyi minden van! Én alapból olyan vagyok, hogy amikor gyöngyfűzésre adtam a fejem tini koromban, akkor is felvásároltam a fél üzletet és csak otthon találtam ki, mit akarok fűzni. Ezáltal még ma is van egy komplett kreatív hobbi raktáram a garázsban. Szóval nem rendeltem még be semmit, mert meg akartam dumálni Péterrel, de a Petnet kosárban volt vagy 30 termék. Az én férjem rám nézett és kérdőn felhúzta a szemöldökét, én meg szép csészealj szemekkel pillogtam rá. Megenyhülvén a néma párbeszédben azt mondta, hogy akkor egyelőre rendeljük be a műszakilag szükséges cuccokat, aztán, ha az megvan, akkor már jobban látom, mit hogyan akarok dekorálni.

Kertész leszek, tavat építek

Engem, bevallom őszintén, sokkal jobban felizgatott a Petnet csomag érkezte, mint amikor ásni kellett. De hát ez is hozzátartozik, és, ahol ketten vagyunk, ott bizony az asszony is ás. Nem voltam hűdenagy segítség, de azért valamennyire igen. Abban sokkal több hasznomat vette, amikor az ásás után megtisztítottuk a talajt mindenféle ágaktól, kövektől, jobb a szemem rá, mert itt én négykézláb, puszta kézzel maceráltam végig a földet, mintha fészket építenék. Ezután jött a szerencsétlenkedés a hatalmas fóliával, meg annak „gyűrődésmentes” kihelyezésével. Háttöö.. Ez majdnem annyi ideig tartott, mint maga az ásás – és majdnem olyan férfias káromkodás vetett neki véget. Ezután jött a számomra unalmasabb rész: Péter beüzemelte a pumpát. Természetesen hűségesen asszisztáltam, mert hálás vagyok, hogy ezt nem nekem kell és nyilván egy szükséges lépés, ami nélkül nem molyolhatok majd órákat a különböző növények ültetgetésével. De azért nem bántam, amikor már vége volt. És akkor feltöltöttük a tavat!

Ültető hétvége

A különböző növényeket egy második hétvége alkalmával ültettük be, előtte pedig megejtettem a második Petnet rendelést, olyan fontos dolgokkal, mint kőnek álcázott kerti elosztó. Ne ítélj el, de is akarsz, tudom. Klasszikus szökőkutat nem akartunk, mindketten inkább a természetesnek ható elemeket szerettük meg. Én addig addig mutogattam Péternek az ilyen olyan vízeséselemeket, hogy gondolt egyet és azt mondta, megépíti ő. Ez az ötlet nekem kifejezetten tetszett, mert akkor tuti egyedi lesz, meg rusztikus. Ráadásul itt nincsenek olyan szigorú esztétikai szabályok, hát most max ferde a kavics. És? Én egyedül abba szóltam bele, milyen kövekből, kavicsokból építkezzen, és a végeredmény nagyon kis kapós. Most halakat válogatunk, az lesz a következő projekt.