Hogy is van ez?

Már vagy tíz éve vezetek, az utóbbi négy-öt évben pedig rendszeresen a munkám miatt. Építéseket vezetek mérnökként, általában megújuló energiák felhasználására specializált gépészettel felszerelt házaknál. Ez nem egy gyakori dolog, bár hosszútávon kifejezetten megéri a tulajdonosnak – sajnos ebben az esetben is igaz, hogy az tud jobban spórolni, akinek van tőkéje egy hosszú távú befektetésre. Viszont amennyire nem gyakori, annyira költséges, általában igen magas beosztásban mozgó megbízóim vannak. Azok viszont bárhol akarnak építkezni, az egyik a budai villanegyedben, a másik a Balaton Északi partján, a harmadik a Mátrában. Össze vissza jövök megyek, ez azzal is jár, hogy a kocsik egyre másra halnak ki alólam. Nem szeretek túl friss autót venni, mert munkában gyakran előfordul, hogy szállítok is, nyolc zsák gipsz vakolóhabarcsot meg az ember nem szívesen rak a hátsó ülésre, de akárhogy is ügyeskedsz, ez koszol. Ennek köszönhetően rendszeresen járok szervizbe is – kifejezetten kellemetlen lenne több órányira otthonról lerobbanni, és magányosan az országút mentén cseppet sem keblet melengető gondolat, hogy a gipszes zsákok közt éjszakázva várhatom a sárga angyalt. Mindig ügyelek rá, hogy a jól bevált kis otthoni szerviz fél évente ránézzen a kocsimra, mindig műszakira kész állapotban virítson az autó és ne kelljen aggódnom az utakon. A mellékelt példa mutatja, hogy a legnagyobb elővigyázatosság dacára is van, hogy beüt a krach. Így legalább lényegesen ritkábban.

A szükség órája

Ez éppen egy pesti kiruccanáskor esett meg velem. Csepel felé volt dolgom, szerencsére már levezényeltem, amit kellett, csak rutin-mérés, hogy a következő szemlénél egy két csövet be tudjunk illeszteni. Az volt a terv, hogy visszakanyarodok Északnak, beugrok egy nagyobb barkácsáruházba – van arra több is – aztán át a Petőfi hídon, ki az M1-esre. A Soroksáriig jutottam. A kormány ugyanis azt mondta, hogy szervózni ő már nem akar. Én viszont igen. Ez nálam sürgős szerviz probléma, ugyanis még közel kétszáz kilométert akartam aznap levezetni – mit akartam, kellett! A hazajutáshoz ez szükséges, és az autópálya talán még ment volna, hiszen ott nem kormányzol olyan intenzíven, de egy másik építkezéshez hegyi úton kellene felmennem egy szerpentinen… Meg amúgy is, az ember nem szívesen vezet olyan autót, ahol már valami nagyon nincs rendben, mi van, ha százhúsznál dönt úgy, hogy akkor szétesik? Úgyhogy lehúzódtam valahol – ez a Soroksárin külön művészet a jó kis pösti forgalomban – és azon nyomban elkezdtem autószerviz Budapest 22-ik kerületében találatokat böngészni. Éljen az okostelefon! Mákom volt, mert a Határ úton rögtön többet is találtam, abból az autószerviz vélemények alapján a Cool-Mobil volt a legszimpatikusabb. Odacsörögtem, hogy tudnának-e még gyorsan foglalkozni velem, különben nem állok neki a tömény karizom gyakorlatnak, hogy oda elkormányozzam a kocsimat. Szerencsémre volt üresedésük, úgyhogy meg is beszéltük, hogy kisvártatva felbukkanok feléjük – kaptam némi iránymutatást is, hogy merre érdemes befordulnom a legkevesebb kormánymunka érdekében.

Cool-Mobil szerviz

Minimális kanyarral úsztam meg a dolgot, viszont mire a szerviz elé értem, már az is nyilvánvaló volt, hogy jobbra húz az autó, hiába tartom egyenesben a kormányt. Így nagyon nem bántam már, hogy nem akartam vigéckedve nekimenni az autópályának. Amíg beálltam a szerviz dokkolójába kicsit kiizzadtam, nem könnyű azért egy ekkora járművet „kézierővel” irányítani. A http://cool-mobil.hu/ szerviz kedvesen fogadott, egy srác pár pillanaton belül oda is jött, hogy én vagyok-e, akivel pár perce beszélt telefonon. Elmondtam a „panaszokat”, hogy három hónapja látta szerviz utoljára, úgyhogy rendesen karban tartom a járművet, illetve azt is töredelmesen bevallottam nekik, hogy nekem azt fontos tudnom ebben a pillanatban, hogy elindulhatok-e vele haza? Mert otthon van egy bejáratott autószerelő műhely, ahol ismernek engem is, a kocsit is, csak ezekkel a hibákkal nem akarok nekivágni. Egy kicsit aggódtam, hogy ez nem fog nekik tetszeni, de nem nagyon akadt fenn rajta a Cool-Mobil csapat. Elmondta, amit én is kisakkoztam addigra, hogy gyanús a futómű. Azzal is kezdte, bemérte a paramétereket, mondta, hogy egy fél órát most vagy ücsörgök a váróban, iszogatok egy kávét, vagy ha mászkálhatnékom van, várnak vissza kettő óra negyvenre. Maradtam, felcsaptam a laptopom, ittam egy jó kávét náluk, elküldtem pár e-mailt és néha lenéztem az üvegen át rájuk, ahogy az autómat bütykölik. Ennek azért van egy hangulata.

Cool-Mobil segítség

Mivel házon belül maradtam, ezért addig meg se szakítottam a munkát, amíg nem szóltak, hogy meg van a hiba. Utólag összerakva, valószínűleg túl nagy lendülettel mentem át egy kátyún – amiből azért építési területek táján akad – mert bizony futómű alkatrészt kell cserélni, anélkül pedig nem ajánlatos elindulnom. Ez sajnos elég reálisan hangzott, mert ráadásul a futómű ilyen olyan alkatrészcseréken már átesett az utóbbi években és annyi tapasztalatom már van kocsik terén, hogy ha ezt az ember elkezdi, gyakorlatilag négy év alatt darabonként, mint egy legó autót, kicseréli szépen a teljes futóművet. A nagy mákom az volt, hogy akadt a Cool-Mobil raktárban ilyen alkatrész. Megvárták, ogy kimondjam az áment, de a csere maga negyven perc alatt megvolt, még aznap haza tudtam így menni. Ez mégiscsak jobb és gyorsabb megoldás, mint itt hagyni az autót, valahogy máshogy hazavergődni, majd valamivel visszavergődni később. Úgyhogy megvártam a cserét, szóltam a második építkezésen, hogy késni fogok. Viszont öröm az ürömben, hogy van egy bevált, szuper szerviz a Határ úton, amit ezentúl bármikor biztonsággal igénybe veszek.